2012. december 17., hétfő

[Filmekről] KIM Jin-sung: MY 11TH MOTHER (2007)

김진성: 열한번째 엄마


Hogy rögtön egy közhellyel indítsak, azt hiszem, hogy kétféle mozinéző létezik: az egyik, aki szereti a jó melodrámát, a másik, aki nem vallja be, hogy szereti. És még mielőtt felkapcsolják a lámpákat, igyekszik elmorzsolni azt a kis kigördülni készülő nedvességet a szeme sarkában.

A koreai filmgyártás ontja magából a melodrámákat, ez a műfaj új életre kelve virul arrafelé. Vannak jobb és rosszabb változatai, hogy megint a régi viccet idézzem, van olyan is, ami a színésznek meló, a nézőnek meg dráma, de többnyire magas színvonalon, élettel - méghozzá a hétköznapok életével - telítik ezt az érzékeny, rossz kezekben giccsbe hajló műfajt.

És még egy nagy igazság: a jó melodráma igazán színészcentrikus műfaj, mert teret enged a mély karakterformálásnak és a testi-lelki változások kibontásának, a szereplők közötti kapcsolatrendszerek részletgazdag bemutatásának, és egy ilyen szerep érthetően minden színész álma.





KIM Jin-sung filmje, a My 11th Mother annak rendje szerint fel is vezeti a szükséges alapsémát, szereplőpárosát az élet halmozott hátránnyal sújtja. A tizenegy éves kisfiú az alkoholista és agresszív apával él, aki minden évben hoz egy új nőt - reménybeli pótanyát - a házhoz, akik rövidesen ahogy jöttek, úgy távoznak is. Ugyanezt várja a legújabb jelölttől is, aki életunt, rideg és közönyös. Aztán kiderül, hogy a nőt egy bárból "szerezte" az apa, aki csak azért tartott vele, mert komoly betegség gyötri, és máshová nem volt mennie. A gyerek, ahogyan az egész helyzet is, csak púp a hátán. Egészen addig, amíg nem szembesül az apa gyerek elleni agressziójával, ami egy részeg éjszaka segítségével azt eredményezi, hogy kapcsolatot teremt a kisfiúval.

A történet innentől kezdve jól kiszámítható, nem tartalmaz különösebben váratlan fordulatokat. De nem is ezért szerethető a film, hanem a kiváló szereposztásért, amelynek következtében nagyszerű színészi alakítások sorában részesülünk. A törékeny, enervált, egyre inkább leépülő lányt az a KIM Hye-soo hívja életre, akit majd egy év múlva a Modern Boy varázsos bárénekesnőjének bőrébe bújva láthatunk, mindkét alakítása nagyszerű. A film főhőse Jae-soo, akit a tizenhárom éves KIM Young-chan játszik nagyon árnyaltan, Jae-soo titkolt gyermeki vágyait, hiányait épp olyan hitelesen mutatja meg, mint kényszerűen családfenntartó, koravén énjét. Az apa szerepében RYU Seung-ryong egydimenziós figurájának esélye sincs a kibontakozásra, de van a filmnek egy másik férfi szereplője, aki igazi meglepetés. A felnőttként az anyjával élő, kissé pipogya szomszéd, akiben vonzalom ébred a lány iránt, egy rendkívüli alakításra nyújt lehetőséget HWANG Jung-min számára, aki most sem hagyja ki ezt a lehetőséget. (Aki látta őt az A Bittersweet Life Baek elnökének szerepében, az most élvezheti a hatalmas kontrasztot a két figura között.)

A történet sajnos a kezdeti izgalommal telített, realisztikus megformálásból a film végéhez közeledve egyre inkább a könnyfakasztásra hajt, ami nekem sok és erőltetett. Történt ami történt, úgy tűnik, az élet visszaáll a rendes kerékvágásba, sőt, az inga inkább átlendül a napsütötte oldalra. Amikor mindenki egymásra mosolyog, és még a cseresznyevirágeső is hullik, akkor a látvány nálam  émelyítően szirupos illattal párosul. Bár tagadhatatlanul szeretjük hinni, hogy minden jó, ha a vége jó, ez most nálam nem vonatkozik a film végére.




KIM Jin-sung rendező






KIM Hye-soo és KIM Young-chan gyermekszínész:







RYU Seung-ryong:





HWANG Jung-min:
 
 






Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint NEM. 
Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről. 




















2012. december 15., szombat

[Filmekről] LEE Hyeon-seung: IL MARE (2000)

이현승: 시월애







Ilyenkor, advent idején különösen kívánkozunk a szívet melengető élményekre, és vannak filmek, amelyek maradéktalanul eleget tesznek vágyainknak. A karácsonyi toplistára nyugodtan ajánlom az IL MARE (SIWORAE) című filmet, LEE Hyeon-seung 2000-ben bemutatott alkotását, még karácsonyi fények is lesznek benne.

Szerelmes történet bontakozik ki előttünk, egy tengerparti ház hölgy lakója levelet tesz a postaládába, és azt ki is veszi onnan valaki, ugye máris kitaláltuk, hogy egy férfi az illető. Levelezni kezdenek egymással, és a magányos szívek egyre komfortosabbnak érzik egymás társaságát. Egyetlen dolog előtt áll értetlenül a férfiember: vajon miért dátumozza a lány két évvel későbbre a leveleit? Józan ész ide vagy oda, meg kell alkudni a képtelennel - párosunk timeslip áldozata, és a férfi ugyanannak a háznak a korábbi lakója. Ám nemhiába mondják, hogy a szerelem mindent legyőz, meglátjuk, hogy akadály-e a két évnyi időeltolódás, vajon sikerül-e megoldást találniuk erre a személyes találkozást jelentősen megnehezítő problémára.

Mivel a koreai lélek hajlamos a rezignációra, így a keserédes vagy mélyen bánatos hangulatokban különösen kiteljesedésre talál. Ez a film ugyan csak annyit adagol ebből, ami még nem fájdalmas, viszont mélyen romantikus, a film a történet kedvességén túl a hangulatával ejti rabul nézőit, pont olyan élményben részesít, mint amikor a fogvacogtató téli hidegben egy pohár forralt bort szorongatunk a kezünkben. Megindító és mesei is egyben, a végére mindannyian szeretnénk majd egy hasonlóan extravagáns tengerparti lakot, egy varázslatos postaládát, és nem bánnánk, ha Cola, a filmtörténelem egyik legbájosabb kutyája futna hozzánk a nappalinkban.

A főszerepekben JUN Ji-hyun, LEE Jung-jae, és


                                   a ház,                                                          a postaláda,

 valamint Cola:


Hollywood rövidesen szemet vetett a sikeres filmre, és 2006-ban egy nem túlságosan remek remake-et  készítettek belőle The Lake House (Ház a tónál) címmel, amelyet Alejandro Agresti rendezett, a főszerepeket Sandra Bullock és Keanu Reaves játszotta. De hiába volt pazar a szereposztás, ami a koreai filmben felnőtteknek szóló mesélés volt, az itt szájbarágás lett, ami költőien érzelmes finomság volt az eredeti moziban, az az utángyártásban dagályossággá változott. Aki csak ezzel találkozott volna,  bátran induljon neki az eredeti filmnek, kellemesen fog csalódni.


Il Mare (2000)







LEE Hyeon-seung rendező
이현승


JUN Ji-hyun


LEE Jung-jae





Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN. 

















2012. december 14., péntek

[Filmekről] NA Hong-jin: THE YELLOW SEA (2010)

나홍진: 황해


Már nem először csodálkozom rá arra jelenségre, hogy koreai rendezők első / második filmjét nézve olyan mesterien kiforrott, saját stílusjegyeket mutató alkotásokkal találkozunk, hogy az ember elgondolkozik: vajon hogyan, mikor tettek szert erre az érettségre?

NA Hong-jin rendező második filmje is ilyen (és állítólag már az első, a Chaser is, bár azt sajnos még nem láttam, de ezek után rohanvást pótolom). A THE YELLOW SEA 2010-ben készült, és Park Chan-wook Oldboy-ának melanko-brutál nyomvonalát folytatja.





Kína területén létezik egy önrendelkezéssel bíró tartomány, melyet koreaiak laknak. A lakosság fele él törvényes munkával szerzett jövedelemből (ehhez Dél-Koreába kell átmenniük), a másik fél illegális tevékenységeket űzve tengeti mindennapjait.  A szerencsejátékokból reménytelenül pénzt gyűjtögető taxisofőr hősünk váratlanul kap egy esélyt arra, hogy megkereshesse fél éve munkavégzésre Szöulba távozott feleségét, akiről azóta semmi hírt nem kapott. Ám a lehetőséget nem adják ingyen, ahhoz egy ember megölésének vállalásán keresztül vezet az út.

A Dél-Koreába történő illegális beutazás, majd a küldetés balsikerű kimenetele után taxisunk ráébred arra, hogy kegyetlenül átverték. Gengszterek egymással való leszámolásának sötét viszonyai között találja magát,  sarkában a rendőrséggel és a bűnbanda bérenceivel. Magára hagyatva és magára utalva kell átlátnia a helyzetét, és megtalálnia elveszített feleségét. Hogy mi vár hősünkre, arról a thrilleres izgalmakat sem nélkülöző film majd mesél nekünk.


NA Hong-jin rendező


A film főbb szerepeiben három nagyon különböző karaktert találunk. A taxisofőrt játszó HA Jung-woo (akit több Kim Ki-duk filmből is ismerhetünk) egyszerre naiv, eltökélt, érzelmes és bosszúállásában kíméletlen, a legapróbb mozdulatokig végtelenül reálisan megformált karakter, véletlenül sem enged a történet melodramatikus megkísértéseinek. A két gengszter szerepében KIM Yoon-seok rendkívüli természetességgel játszott, velejéig romlott, dörzsölt figurája természetesen illeszkedik az alvilági karakterek sorába, de CHO Seong-ha akár jóarcúnak is mondható, végig enyhe paranoiával küzdő elegáns gengsztere igazi különlegesség.


A film a szentimentalizmus határát súroló alapmotívuma ellenére rendkívül brutális jelenetek sorát tartalmazza. Különösen a tartomány sanyarú és bűnös életét naturálisan ábrázoló, mégis lenyűgöző hangulatú képi világ mesteri tudásról árulkodik. Bár a film 156 perces tartama nem mondható rövidnek, "legunalmasabb" perceit számomra azok a képsorai jelentették, amelyek a nyugati filmek autós üldözéseinek sémájára peregtek. Bár ezek is rendkívül látványosan kivitelezett jelenetek voltak, csak éppen az volt az érzésem, hogy megtörik a film eredetiségét, és igazán nem is hiányoznak a filmből. Mert sokkal inkább odaszögezték a figyelmemet a ritmusváltások, a lassan hömpölygő, szinte epikus leírásokkal dolgozó képsorokat felváltó őrült tempójú felpörgések. Feszült, izgalmas alkotás, bőségesen megéri a ráfordított időt.




Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN. 








HA Jung-woo a taxisofőr szerepében:







CHO Seong-ha

KIM Yoon-seok