2016. augusztus 21., vasárnap

[röpke] PARK CHAN-WOOK RÖVIDFILMJEI - Night Fishing (2011)

파란만장 Paranmanjang

_____________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________




Ezt a 33 perces alkotást 2011. januárjában mutatták be, és egy hónappal később már elnyerte a Berlinale rövidfilmes Arany Medve díját. Park Chan-wook jelen esetben társrendező, mivel a filmet testvérével, a szintén filmrendező Park Chan-kyonggal közösen jegyzik, és alkotópárosuk ebben a filmben mutatkozik be a rendkívül szellemes PARKing CHANce (parkolási lehetőség) név alatt.



PARK Chan-wook és PARK Chan-kyong



A film elsősorban a technikai háttere miatt lett szenzáció, mivel az első olyan neves filmrendező által készített alkotás volt, amelyet egyetlen iPhone4 típusú telefonnal rögzítettek. Bár ez az állítás kis módosításra szorul, mivel időnként kiegészítő - bár szintén nem a high tech filmkészítés eszköztárába tartozó - lencséket használtak az iPhone-hoz illesztve. Az ötlet hátterében a koreai KT (Korea Telecom) finanszírozása áll, mely a készülék ottani forgalmazója. Ezzel megszületett Park Chan-wook márka-promóciós filmjeinek első darabja, de nem kell attól tartani, hogy valamiféle direkt reklámfilmet látunk. A rendező alkotói szabadsága teljesen érintetlen marad a szponzorok beavatkozásától, a filmek szuverén műalkotások.






A Paranmanjang esetében azonban ez a technikai érdekesség az első kockák láttán szinte azonnal feledésbe merül, mert ami feltárul előttünk, az sokkal érdekesebb. Bár olyan szempontból mégsem elhanyagolható mozzant, hogy ismét tetten érhető benne az a mozzanat, amely annyira jellemző Dél-Korea kettősségére: a legkorszerűbb technikai eszköz a legősibb érték megőrzésének szolgálatába áll. A film képi keretezése arra utal, hogy valamiféle időutazás részese leszünk. A groteszk énekesek dalának fordítása sajnos nem szerepel a feliratban, pedig az vélhetően hozzájárul a látottak értelmezéséhez. Az UhuhBoo Projectet látjuk, akik Park Chan-wook Sympathy for Mr. Vengeance filmjéhez is írtak már zenét. A kreatív indie zenekar egyéb felvételeibe is érdemes belehallgatni.

A filmet jobb híján fantasy-horrorként szokták emlegetni, de ez nagyon távol áll az igazságtól. A rendezőpáros valóban használja a horrorfilmek borzongató képi világát, felejthetetlen sejtelmességgel mutatva a természet képeit, de amit végül látunk, az túlnyomó részben nem a fantázia szüleménye, vagyis nem teljesen a rendezők fantáziájáé, hanem a valóságban létező, mind a mai napig gyakorolt közösségi rituálé. Ennek történetbe ágyazása és belső erejének kibontása köszönhető az alkotópáros zsenialitásának.




A természeti erők elszabadulását a varázslatra képes bambuszfuvolát megidéző hangok indítják be, majd a filmbéli események valójában pontosan követik a sámánizmus temetkezési szertartásrendjét. A rendezői játékosságnak köszönhetően vélhetjük úgy eleinte, hogy a film éjszakai horgászatra induló főhőse egy szellemtörténet részese lesz. Csak később jövünk rá, hogy valójában a horgász halálának körülményeit már a sámánnő "utazásának", azaz a révülésének nézőpontjából látjuk, amely során magába fogadja a távozás előtt álló lelket. Erre utal az öltözékek felcserélődésében kifejeződő szerepcsere is, de az egész folyamat fekete-fehér rögzítésben való elkülönítése is, amelyben csak a halál virágai színesek.  A birtokba vétel folyamata groteszk, és ezt a rendezők kiválóan érzékeltetik azzal, hogy a képtelen küzdelemmel még mosolyt is elő tudnak csalni - nincs az a tragikum, mely ne bírna komikus vonással, bármily sötéttel is.

A sámán átlényegülése a révülés folyamán történik, mely itt a halálközeli élmény átélésében nyer kiteljesedést, az ehhez használt eszközök pedig imitálják a valós halál körülményeit. A transzállapotban a sámán a halott ember médiumává válik, az ő gondolatait, érzéseit, utolsó kívánságait tolmácsolja a hozzátartozók számára. Azonban a sámán feladata több is ennél. A koreai sámánizmus hite szerint az életből távozók halál utáni lelki állapota rendkívül zavarodott, telve van csalódottsággal, kétségbeeséssel és nem kevés céltalan dühhel. A napokig, vagy akár tovább is elhúzódó rituálé alapvető funkciója egyrészt a halott lelkének lecsendesítése, a lelki görcsök feloldásával a lélek békéjének megteremtése és útjára bocsátása, másrészt az itt maradottak védelme az elszabaduló ártó erőkkel szemben. 

A szertartásrend első szakasza is felvillan a filmben, amikor a hozzátartozók, ismerősök ajándékokkal, azaz áldozatok bemutatásával igyekeznek elnyerni a halott jóindulatát, miközben felelevenítik életének fontos eseményeit, jótetteit. A rituálé fő szakasza ezután kezdődik, mely a film leghangsúlyosabb része. A lélek elindul a távozás útján, melyet a kifeszített fehér gyolcsszalag jelképez. Az úton akadályokat kell leküzdeni, melyeket a sámánnő megtorpanásai jeleznek, és a továbbhaladás a közösség segítségét igényli. Bár ez a filmben nem jelenik meg, sokszor igen profán formában érkezik a segítség, például pénzadományok képében, melyet a gyolcsszalagra helyeznek - elvégre a sámánnak is élnie kell valamiből. Azonban a Park testvérek a rituálé ősi tartalmára koncentrálnak, nem a leromlott formákra. A képek őserejűek, döbbenetes erővel mutatják a rituálé lelki hatását, melyet mindannyian átélünk. Valószínűleg tájegységenként eltérő megoldásai lehetnek a gyolcsszalagon történő utazás kifejezésének, de az itt bemutatásra választott mód különösen hatásos. A szalagban utat vágó pengék látványa és az eközben kifejtett erőfeszítés hitelesen ábrázolják a folyamat nehézségét. 

A záró képsorok minden bizonnyal ismét sokkal konkrétabb jelentéssel bírnak a koreaiak számára, mint amit az ő tudásuk híján ki tudunk olvasni belőlük. A sámán útjának vége a még mindig kissé baljóslatú, de nyugodt víztükörhöz vezet, mely békésen áttűnik a koreai tájba, majd régmúlt emberek festett ábrázolásaira vált. Mindez egyszerre utal a rituálé idők mélyébe nyúló gyökereire, és arra, hogy mint az előttünk járók, mi is részesei leszünk mindennek. De felveti azt a kérdést is, hogy amit átéltünk, az csak a múltból táplálkozó tradíció, vagy van-e érvényessége a jelenünk számára.



OH Kwang-rok

LEE Jung-hyun




A horgász szerepében OH Kwang-rok küzd meg a nem várt kapással, a sámánnőt pedig LEE Jung-hyun játssza. Az ő szereplése különösen érdekes, tudva azt, hogy az emberi hitvilágok egyik legősibb alakjának, az egyszerre mítikus és misztikus papnőnek az életre keltése mellett a koreai könnyűzenében ő a techno meghonosítója és "királynője".

A filmért érdemes levetkőzni a horrorisztikus elemeket nehezen tűrők részéről az ellenérzéseket, mert felejthetetlen élményben lehet részük. A kisfilm rendkívüli expresszivitása a Park testvérek ritka művészi kifejezőkészségének köszönhető. A Paranmanjang az ősi vallási tradíciók iránt érdeklődőknek pedig kötelező darab.


Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint NEM.
Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről.

































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése